Notes

Szandi — Thursday, 30 July 2009 07:16 AM
Mac or PC?
Én — Thursday, 30 July 2009 02:01 PM
Mac of course! lol and u?
Szandi — Thursday, 30 July 2009 08:12 PM
Ha nem tudsz angolul ne is írj csak magyarul!!!!, de ha így sem tudsz ne is írogass nekem!!!!!!!!!

Talán ezt a bejegyzést azért kezdem, mert hogy most mindent kezdek látni magam körül, látom sokmindennek értelmes és értelmetlen mivoltát.

Kicsúszom a társadalomból...
Egyre jobban nyilvánvalóvá válik, hogy a társadalom egyedül a fajfenntartáson alapul. Azon is kell alapulnia ösztönszerűen. Az emberi faj. Ha nem ez lenne a végső állomás, kipusztulásra lenne ítéltetve. Párkapcsolatok, szociális élet, kultúra és miegymás. Filozófia ide, vagy oda. Nietzsche gondolataiban is igazat találva és vonakodás nélkül állíthatom, az ami tudatos, az nem ellentétes az ösztönszerűvel.

A teremtés koronája.
Elsődleges feladata a kapcsolatteremtés a másik nemmel, amely bármilyen helyzetben bármikor kényszerítheti az egyedet a párosodás megtételére néha még gondolkodás nélkül is (elég csak belegondolnom saját múltam néhai furcsa körülményeire, amikor nem a fejem vezérelt bizonyos dolgok megtételében).  Kielégülését abban látja, ha ezen vágyak teljesülésének esélye minél nagyobb. Láthatóan sok formája létezik, mint ahogy az életfelfogás ezernyi formájával találkozunk az életünk során. Valaki hatalommal vezérelve, más hírnévvel, vagy vagyonnal, némely esetben intelligenciával felruházva tolja le nadrágját és helyezi be a szerszámát a gyengébbik nem szaporodó szervébe. Ami érdekes, ez a viselkedési forma nem sokat változik egyes "egyedek" életében. Talán az aktivitási hajlandóság változik, amit a tudósok felismertek, hogy a szexuális aktivitás a huszonéves korban a legmagasabb. Persze a tizenéves évek vége, valamint a huszonéves évek elején a társadalmi különbségek sem akkorák. Az idő folyamatával ez a különbség is egyre nő és a lehetőségek tárháza ezzel folyamatosan ellentétes irányban csökken, ha nem rendelkezik egzisztenciálisan megfelelő háttérrel.

A teremtés gyengébb neme.
A megfelelő háttér keresése utódnemzés és kihordás céljából. A női élet talán két fontos részre osztható ebben a szaporodási kérdésben, a leány és az asszonykor. Míg nem a fajfenntartás dominál, mint ahogy a leánykorban természetes (a kapcsolatteremtés legfőbb célja nem az, hogy gyerek legyen), a próbálgatás időszaka ez, hol a párválasztást még a gént hordozó egyén milyensége a döntő, nem pedig a háttér.
Asszonykornál már a dominancia a megfelelő háttérre összpontosul. A társadalmi különbségek már nyilvánvalóvá válnak, talán inkább egyértelmű jelei vannak -egy amerikai kutatócsoport (már nem emlékszem a nevére) vizsgálta meg ezt a kérdést-. A legfontosabb motiváció az, hogy majd hol fog az utód felnőni, milyen környezet lesz az (mindig ez jut az eszembe mikor egy kocsiból kiszállni vagy a kocsiba beszállni látok egy 20-30 év körüli lányt).  Na és ugye itt jön a jogosan feltehető kérdés, hogy mi van a megfelelő géneket hordozó egyénekkel (aki intellektuálisan, vagy testileg fejlett génekkel rendelkezik)!? A kutatócsoport próbált választ találni, miért származik minden 10 gyermek idegen apától az USA-ban és miért lép félre rendszeresen minden negyedik feleség (a férfiak aránya nagyobb belátásom szerint)... ...ösztönösséget tekintve, a fenntartás része ez. A gazdag egyén élvezheti a teremtés fiatalságát, de egy a négyhez az esély arra, hogy a párja kitárja meleg barlangját befogadván a nedves örökítő folyadékot...

Hát kicsúsztam, mert nincs mögöttem jó háttér... ...kilökődtem, mert nem vagyok PR MANAGER! Semmi hasznom nincsen... ...persze csak gondolkodom, van-e igazság.

London. Most. Kövér téglafalak, nyirkos, sötét szoba dohos szaggal, valamint a magány. Te tudod, mi volt ez. Itt voltál. Gloucester Avenue!

Több, mint három hét május 25-től. Három hét, amióta elmentél. Még nem találtam meg magam. Lehet, nem is fogom, vagy nem is akarom. Csak a sirályok hangját hallom. Az idő szép, de mégis valami hiányzik. Hiányzik a hang, amikor felkelsz. Hiányzik a főzés zaja és az illat, ami beárasztotta a levegőt, amikor itt aludtál. Ez üres. És az is marad.

 Most kint ülök, ahol utoljára láttalak. Különös érzés kering bennem. Nem tudom hova tenni. Nem is akarom. Csak nézem a járdát. Még most is látom, ahogy beszállsz abba a fekete autóba, de előtte még mondod nekem „Nem akartalak megbánatni és ne haragudj.” Már három hét, és több is lesz. Négy, hat, nyolc és négyezer-hatszázhuszonegy. A cigarettám parazsa a  fölet éri és a kávémat szürcsölöm. Az is lassan , de fogy. Valaki jön. Ki kellett engedem. Csak azt mondta „Hi!”. Már el is tűnt. Nem láttam soha azelőtt. Japán lehetett. Sok van itt ebben a házban. A főbérlő azokat szereti. Nincs nagy igényük. Megelégszenek a kis szobákkal is, amiben mi is voltunk. A szomszéd helyről beszélgetés szűrődik. Talán a napi gondok, vagy a szexuális problémák. Nem tudom. Az az igazság, hogy talán nem is érdekel. Így van ez. Jönnek-mennek. Mint, ahogy te is jöttél és végül mentél.
Nem gondoltam volna, hogy itt foglak látni utoljára. Ami azt illeti, sokminden történik itt... ...itt az ajtó előtt. Lehet, hogy csak azért, mert dohányzom és ez kimozdít a négy fal közül. Szocializál. Legalább ez az előnye megvan, ha nem is sok. Mindíg történik valami. Ez volt azon a reggelen is...